Karrier most és a jövőben

Elérted már azt a szintet a karrieredben, amit akartál? Esetleg tovább is akarsz haladni vagy még többre akarod vinni? A karrierre gondolva könnyen bele lehet esni a "sose elég" és a versengés csapdájába. Van ennél időtállóbb, egészségesebb és békésebb változat. 

Minőségi szintek téveszme

A karriert kötni szokták hierarchiához, hogy milyen társadalmi vagy szervezeti pozíció jellemzi, vagy a szakmai profizmushoz kötik, amely a szaktekintély fokát mutatja.

Téveszme, hogy a karriert ilyen állapotokhoz vagy minőségi szintekhez, pozíciókhoz kössük, mert a karrier maga a szakmai életút. A pozíció csak következmény, így amivel érdemes foglalkozni, az a szakmai életutat megelőző motivációk, döntések és cselekvések. 

Állandó változásban

A hatások állandó változásában élünk, folyamatosan változik a körülöttünk lévő világ, és egyúttal mi is változunk. Ezért is nehéz egy kivívott pozíciót megtartani. Ez a pozícióhoz való görcsös ragaszkodás félelmet, kényszert és versenyt szül, miközben - egy változó világban - a rugalmasság fenntartása a legfontosabb. A karrier-fókuszú (pozíció, státusz alapú) tervezés ezért tévút, helyette a lehetőségekre, feladatokra érdemes koncentrálni.

Konfliktusok

Amikor a karrier minősége pozíció alapú, akkor a személyes világgal, legfőképp a családi élettel gyakorivá válik a konfliktus. Ez megjelenik személyen belüli dilemmaként, és személyek közötti elégedetlenségként is. Ezt kiküszöbölni önismerettel lehet, amellyel tisztázhatjuk a tényleges preferenciáinkat személyes életünkről, családunkról, szakmánkról, munkánkról, stb. Ezt kiegészíti egy más fajta karrier szemlélet is. 

Mégis miért fontos beszélni a pozícióról?

Hierarchizált világban növünk fel, ahol természetes az alá-fölé rendeltség, az iránymutatás és az alkalmazkodás. Gyermekként ez a rendszer a létfenntartás szükséges eleme, amelynek természetes megléte az idő folyamán egyre jobban megerősödik bennünk. A társadalmi rendszerek állapota is folyamatosan ezt erősíti meg. A spontán létrejövő közösségekben is kialakulnak a szerepek, mert biztonságot kölcsönöznek, egy fajta stabilitást ad az állandó változásban. Viszont a pozícióhoz való ragaszkodás, - egy állandó változó világban - pont a közösség eredményessége ellen ható tényezővé válik.  

A pozíció meglétének személyes fontossága

Két fő elem hívja életre a pozíciót, amely egy szóval jellemezve úgy nevezhetjük: vágy. Egyik eleme a biztonságot akarja, az iránymutatást, ezáltal elvárja, hogy az illető vezetve legyen, gondoskodjanak róla.

A másik elem, amikor elismertségre vágyik, mert a személyes értékességet egy bizonyos feltételhez köti az illető. 

Feloldani önismerettel

Mindezen felsorolt hatásokat, mind az állandó változó világ megélését, a személyes - családi - történeteket, a belső vágyak megjelenésével együtt feloldani önismerettel lehet. Az egyes elemek kölcsönösen hatnak egymásra, így a tisztánlátás elengedhetetlen a jövőbeni személyes boldogság igényéhez. A célt megtalálni, döntést hozni, és a célnak megfelelő cselekedeteket tenni, ennek tudatában lehetséges.

Úton tartani magadat az önreflexióval tudod. Ekkor visszatekintesz egy időszakra - mintegy tükörbe nézve -, hogy tisztán láss hogyan haladtál. Mik voltak az elképzeléseid, mit és miért tettél, mi a tanulásod az elmúlt időszakban. Egy külső, támogató segítség ilyenkor is hasznos.

Vannak segítők

A karrierről beszélni fontos, hiszen ez jellemzi legjobban a munkavállaló szakmai útját, mutatja stílusát és jellemét. Munkáltatói oldalról is elengedhetetlen a karrierrel foglalkozni, hiszen ez a téma pont jelenlétük igazolását is adja. Saját érdekük a munkavállalóval közösen a karrierről beszélni, mert együttműködésük nélkülözhetetlen a folyamatos feladatellátás miatt. Szervezeten belül, így a támogatói jelenlét elengedhetetlen.

Karrier? Akkor most hogyan?

A pozícionális karrierszemléletet szükséges, hogy felváltsa a társas intelligenciára alapozott struktúra. 

Egyik dimenziója a Fenntarthatóság, a másik - amely inkább halmazként definiálható - az Együttműködés.

A Fenntarthatóságon belül megjelenik a felelősség, a hosszútáv és a rugalmasság. Mindhárom tényező elengedhetetlen mind személyes, szervezet vagy társadalom oldalán.

Az Együttműködés összetevői az egységtudat, az emberismeret és az asszertivitás.

Mindegyikhez beleillik a magánélet - család - vonulata is.

A paradigmaváltáshoz a nyílt, őszinte kommunikáció elengedhetetlen, hogy a személyes boldogság és a szervezeti eredményesség időtálló legyen.

Gondold át...

...munkavállalóként: mi a saját karriered?

...vezetőként és HR-esként: hogyan álljak a karrier témához, hogy eredményeként a "big picture"-ben pozitív változást érjek el? Hogyan szervezzem a körülményeket ehhez?